Nagyszentjános közigazgatási területén jelentős természeti érték a falutól északra elhelyezkedő két Duna-sziget, az Erebe-szigetek, amelyek a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzethez tartoznak. Az érintetlen szigetet erdőrezervátummá minősítették, a növény- és az állatvilág természetes folyamatait az ember semmiféle gazdálkodó tevékenységgel nem befolyásolhatja.

Az 1880-as térképen még Erbe néven szerepelnek, az 1930-as térképen már Erebe megnevezés található. Az Erebe-szigeteknek már az elnevezése is felettébb érdekes, két verzió is él a köztudatban. Az egyik még a török-időkig nyúlik vissza, mikor is a szigetekhez közelebb eső Gönyű lakossága a szigetre menekült a vérszomjas betolakodók elől. Akik már biztonságban érezhették magukat a sziget védelmében, "Erre be!" felszólítással mutatták a helyes irányt a többieknek. A másik verzió a hajózással kapcsolatos, ott is az "Erre, be!" parancsot kiabálták, csak éppenséggel a lovakkal dolgozó rakparti munkásoknak mutatták így az utat.

E szigetvilág a holtágaival, meredek falú, szakadó partjaival, háborítatlan környezetével igen jó élőhelyet biztosít több védett állatfajnak.  

Az Erebe-szigetek tehát elsősorban a gazdag állatvilága miatt jelentősek. A hódok és vidrák mellett számos felbecsülhetetlen értékű faj talál itt menedéket. A 64 hektáros vízzel határolt területen talált otthonra a védett partifecske, a gyurgyalag és a jégmadár is. A terület jelentős fészkelő madárfaja a barna kánya (Milvus migrans), másik ragadozó madár a réti sas (Haliaëtus albicilla), ami főleg a téli időszakban tartózkodik ezen a területen. Ugyan nem itt fészkel, de ide jár táplálékért a feketególya is. A vonulási időszakban a vadrécék különböző fajainak nagyobb csapataival találkozhatunk. Leggyakoribb a tőkésréce (Anas platyrchynchos), ritkább a nyílfarkú (Anas acuta) és a kendermagos réce (Anas strepera). Az északi fajok közül télen a kerce- (Bucephala clangula) és a kontyos réce (Aythya fuligula), míg a hegyi réce (Aythya marila) és a jeges réce (Clangula hyemalis) csak alkalomszerűen fordulnak elő.

A botanikai értékek kevésbé jelentősek, de azért akadnak különleges, védett fajok. Az Erebe-szigetek melletti partvonalon virul a csajkavirág, a pókbangó, a vitéz kosbor, az agárkosbor, a poloskaszagú kosbor, a bíboros kosbor, a sömörös kosbor de jellemző faj még a homoki nőszirom is.A különleges fajok sorában helyet kell, hogy kapjon a vérvirág is. Jovanovics Dusán elmondása szerint még a törökök hozták be hazánkba, a lelkes környezetvédő úgy tudja, a lovak abrakával együtt került ide, és vetette meg gyökerét.

A szigeteken jól nyomon követhetőek a napjainkra felgyorsult feltöltődési folyamatok. A folyamatokat tükrözi a növényvilág szukcessziója is, melynek első képviselői az iszapkákás gyep és az egynyári gyomvegetáció. Ezeket követik a bokorfüzesek, a hordalékszigetekre települő fekete- és fehérnyárak (Populus nigra, P. alba), majd a magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), a vénic szil (Ulmus laevis). Cserjeszinten a veres-gyűrűs som (Cornus sanguimea), csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) és a hamvas szeder (Rubus caesius) képviselteti magát. Mára a szigetek erdeinek jelentős része telepített nemesnyár állományból tevődik össze. Jelenleg az a kérdés, vajon a szukcesszió során az őshonos növényeknek vagy az özönnövényeknek sikerül uralkodóvá válniuk.