A Hunyadi Mátyás Általános Iskola aulájában Tarnai Rudolf igazgatónak 2011. április 15-én a képviselőtestület kezdeményezésére emléktáblát avattunk.


A bensőséges ünnepen az emlékezők között ott voltak tanártársai, tanítványai, közöttük az első növendékek is, akik tisztelettel gondoltak az iskola régi igazgatójára, aki nemzedékeket nevelt a községben, és a falu vezetésével együttműködve teremtette meg a modern iskola alapjait. Sokat tett községünk fejlődéséért, iskolánk nevének öregbítéséért.

Tarnai Rudolf szakmai önéletrajzát anno  így foglalta össze:

„Nem nagyszentjánosi születésű vagyok, Nagycenken születtem. 1948-ban végeztem el a Tanítóképző Főiskolát Győrben, ekkor képesítőztem. Szeptemberben az indulásnál nem kaptam állást, csak egy hónappal később október 28-án nevezett ki Dr. Ortutay Gyula vallási-és közoktatásügyi miniszter.

Amikor ide kerültem, már a kastélyban volt az iskola, két osztályteremmel. Egy tanáros iskola volt összevont nyolc osztállyal. Amikor odakerültem én tanítottam a felsősöket, Dr. Bellay Józsefné pedig az alsósokat. Mindent tanítottunk: számtant, mértant, magyar nyelvet, irodalmat, történelmet, földrajzot. Habár összevont osztály volt, ennek ellenére elkülönítettük a különböző osztályokat és külön-külön meghatároztuk a feladatokat. Miközben az egyik csoporttal foglalkoztunk a másik csoportnak meghatároztuk mit csináljanak, ezt nevezték önálló foglalkozás órájának, az előzőt pedig a közvetlen órának. Vonattal jártam ki Győrből, majd később kaptam egy szolgálati lakást. Bellaynét később elhelyezték innen és helyére Gaborek Ilonka érkezett. 1952-53-ban jött Kovács Istvánné, ekkor már bontottuk az osztályokat úgy, hogy 1-2, 3-4, 5-6. Az alsó és a felső külön osztályban volt, a létszám változásával délelőtti-délutáni tanítás alakult ki. A tanítás állami tanterv szerint folyt, valamint az órarend is meg volt határozva. 1 nap 5 óra tanítás volt egy összevont osztálynak, ebből mindig félórákat tartottunk egy-egy csoportnak.

Farkas István gönyűi pap volt az iskolaszék elnöke. Hittant tartott és felügyelte az oktatást is.

Az iskolát folyamatosan szépítettük, korszerűsítettük. Lambériáztattuk a falát, a padlózatot parkettáztattuk, egyszóval megpróbáltuk olyan szintre hozni, ami megfelelt a kor követelményeinek. De egy idő múlva a lakosság létszámának növekedésével megnőtt a tanulói létszám is és már kicsi lett az iskola. Ekkor jutottunk arra a döntésre a gönyűi tanács egyetértésével - mert akkor még Gönyűhöz tartoztunk-, hogy építeni kell egy új iskolát. 1964-ben el is készült, majd folyamatosan bővült, egy ideig párhuzamosan működött a két iskola, majd a kastélyban lévő megszűnt. A mostani végül is jobban megfelel a korszerű oktatáshoz szükséges követelményeknek. Az új iskola négy tantermes lett, ami később öt teremre változott. Nagyon szép lett az épület kívül-belül és megpróbáltunk vigyázni rá, hiszen sokat dolgoztunk érte. A gyerekeknek bevezettük a tisztasági csomagot és a mamuszkát, amit ha a tanterembe mentek fel kellett húzniuk, hogy ezzel is védjék a parkettát.

Közben a kollégáim száma is egyre gyarapodott az idők folyamán, Juhász Irma, Bene László, Hujber Ferenc, Szüts Etelka, Burits Ádámné, Nónai Pálné, Eisenkobb Ivorné, Tamás Zoltánné, Gőcze Mária, Herendi Károly, Háromszékiné Horváth Andrea, Háromszéki Miklós, Hájas Júlia, Bodó Gábor, és így tovább, elnézést, hogy ha valakit kihagytam volna. Mindig jó kapcsolatban voltam a kollégáimmal, sok jó tanító és tanár dolgozott nálunk, akik egy része Győrbe ment dolgozni, mert elég nagy procedúrával jár a kivonatozás.

A 70-es években folyt felnőttoktatás is, akkor mindenkinek kötelezővé tették a nyolc osztály elvégzését. Ezt azokra értették, akik csak 6 elemivel, vagy azzal sem rendelkeztek. Én tanítottam őket és kb. 5-6 turnus ment le, összesen kb. 100-an végezték el. Nagyon nehéz volt őket tanítani, mert mindig elaludtak, hiszen nagyon fáradtak voltak a munkától és a tanítás ugye csak munka után vált lehetővé.  A szülők eleinte mérsékeltebben álltak hozzá az iskola ügyeihez, de az idő múlásával egyre aktívabban részt vettek az iskolai életben. Megalakult a szülői munkaközösség, társadalmi munkákban segédkeztek. A diákok is egyre komolyabb hozzáállást tanúsítottak. A háború végeztével az első komoly diákszerveződés akkor bontakozott ki, amikor 1948, megalakult az úttörő mozgalom, amely egészen a rendszerváltásig nagy szerepet játszott a diákok életében, hiszen rengeteg rendezvényt, megmozdulást szerveztek. Ezen felül megalakítottunk egy új rendszert az úttörőcsapaton belül, amelyet később a Budapesti Oktatási Minisztériumban fel is használtak, ami következő volt: egy rendszert alakítottunk ki az úttörőcsapaton belül. A diákok közül megválasztottunk főtisztségviselőket: egy főtisztaságfelelőst, aki a helyettesével együtt az iskola tisztaságáért felelt, egy főügyeletest, aki a helyettesével együtt az iskola rendjére ügyelt. Ezáltal mindig rend és tisztaság volt. Egy olyan belső rendszert alakítottak ki, ami egyedülálló volt. Az osztályokon belül ugyanúgy megvoltak a tisztaságfelelősök és ügyeletesek, akik ezek alá tartoztak.

Minden hónapban rendeztek egy gyűlést, ahol az osztálytitkárokon kívül ők is beszámoltak a havi munkáról és észrevételekről. Folyamatos értékelések voltak. A tanítást tanfelügyelők ellenőrizték bizonyos időszakonként és erről folyamatos jelentéseket készítettek. Bemutató tanításokat tartottunk más iskola igazgatóinak. Élenjáró iskola volt a miénk egy időben.

1988-ban mentem el nyugdíjba, a helyembe egy nagyon kiváló kollégám, Tamás Zoltánné lépett.” (forrás: A mi falunk Nagyszentjános)

Friderics Cecília polgármester asszony és az iskola igazgatónőjének, Németh Tamásnénak a köszöntője után a jelenlegi diákok adták elő műsorukat. Nagy Szabina, Kok Annamária és Terdik Patrícia gyönyörű verseket szavaltak el, majd az iskola énekkara egy dallal járult hozzá az ünnep színesebbé tételéhez. Emlékbeszédet Tamás Zoltánné igazgatónő mondott.  Szemében könnyekkel emlékezett arra az emberre, akivel a tanári pályán 1973-tól sok évig együtt dolgozott. A beszédet követően Tóthné Varga Brigitta adta elő a Tanárköszöntő című verset. Ezt követően Kócs György egykori tanítvány és Nagy Martin jelenlegi diák leplezte le az emléktáblát. Majd Rudi bácsi családja helyezte el elsőként a szeretet koszorúját az emléktáblánál. Ezután a község koszorúját Friderics Cecília polgármester és Kalmár Ivánné nyugdíjas tanár, az iskoláét pedig Nebehaj Károlyné tette a megillető helyre. Az első diákok nevében virágot helyezett el az emléktáblánál Fekete Józsefné, Hadnagy Lászlóné, Keszei Lászlóné, Rácz Gáborné, Szabó Sándorné, Vakarcs Józsefné. Az ünnepséget állófogadás zárta.{jcomments off}